A legkorábbi LED-fényforrást, amely a félvezető P-N átmenet fénykibocsátó elvét{0}}használja, az 1960-as évek elején találták fel. Az akkoriban használt anyag a GaAsP volt, amely vörös fényt (λp{4}}nm) bocsátott ki. 20 mA hajtóáram mellett a fényáram csak néhány ezred lumen volt, ami körülbelül 0,1 lumen/watt fényhatást eredményezett.
Az 1970-es évek közepén az In és N elemek bevezetése lehetővé tette a LED-ek zöld (λp=555nm), sárga (λp=590nm) és narancssárga (λp=610nm) fény előállítását, és a fényhatásfoka 1 lumen/wattra nőtt.
Az 1980-as évek elején megjelentek a GaAlAs LED-es fényforrások, amelyek lehetővé tették, hogy a piros LED-ek 10 lumen/watt fényhatást érjenek el.
Az 1990-es évek elején két új anyag -GaAlInP (piros és sárga fényt bocsát ki) és GaInN (zöld és kék fényt kibocsátó)- sikeres fejlesztése jelentősen javította a LED-ek fényhatékonyságát. 2000-ben az előbbi 100 lumen/watt fényhatékonyságú LED-eket állított elő a vörös és narancssárga tartományban (λp=615nm), míg az utóbbi 50 lumen/watt fényhatékonyságú LED-eket a zöld tartományban (λp=530nm).
